Shiatsu

A shiatsu japán szó, szó szerinti fordításban ujjnyomást (shi=hüvelykujj, atsu=nyomás) jelent. Az elnevezés az alaptechnikára utal. A kezelés során leggyakrabban az ujjakkal, különösen a hüvelykujjal a test meridiánjainak nevezett energiavezetékekre gyakorolunk nyomást.

A shiatsu kezelő azonban tenyérrel, könyökkel, térddel, alkarral, lábbal is dolgozik, és mivel a shiatsu más manuálterápiás gyógymódok fogásait is integrálta az évszázadok során, ezért nemcsak a meridiánrendszerrel foglalkozik, hanem például oszteopátiás, cranio-sacrális módszereket is alkalmaz az állapotjavítás érdekében. A feszítések, nyújtások, ízületforgatások, szintén fontos részét képezik a kezelésnek, melyek az energia blokkok oldására szolgálnak.

A shiatsu nem tekinthető a nálunk használatos értelemben masszázsnak. Német és angol nyelvterületen a Körperarbeit, ill, bodywork szavakat használják. Energetikai kezelés, az életerő (kínaiul Csí, japánul Kí) harmonizálására szolgál.

Minden testi-lelki működésünk, gondolataink hátterében ennek az energiának (elektromágneses rezgésnek) az áramlása áll. Az energia akadálymentes, szabad áramlása az egészség és a gyógyulás alapvető feltétele.

Az érintés az ember alapszükséglete, mégis nagyon kiszorult az érintkezéseinkből. Felnőtt emberek között szinte csak a kézfogás (Japánban még ez sincs) elfogadott érintés az intim kapcsolaton kívül. Vesztesek vagyunk, ha ez így marad életünkben, ha simogatás helyett ütésbe torzulnak mozdulataink. Minden shiatsu kezeléssel visszatérünk az érintés gyöngédségébe, a lelki szelídítés és érzelmi táplálás alapvető eszközéhez.

Így ír erről Saul Goodman, a ma élő shiatsu terapeuták egyik legkiemelkedőbb alakja, aki még személyesen tanult Masunagánál:

„A shiatsu művészete, melyet az energiák harmonizálásának érdekében gyakorlunk, az emberi létezés bensőséges részéhez tartozik. A kezünket használjuk a szívünk kiterjesztésére és az együttérzésünk kifejezésére. Mivel ez a képesség mindenkiben megvan, bárki képes hatásos shiatsu kezelést adni.”